Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

továbbvitele érdekében azonban felkérték a társaságot, hogy engedje meg vezető szaktisztviselőinek az új, korszerű községi gázgyár előmunkálataiban való részvételt.

Szénalapú városi gáz — Óbudai Gázgyár (1913—84)

Legelőször a polgármester elnökletével alakult vegyes bizottság állapította meg azokat a módokat és feltételeket, melyek mellett a főváros az Általános Osztrák-Magyar Gáztársaságot több mint 22 millió aranykoronáért megváltja, s egyúttal saját gyárat épít... de hol? Egymás után vetették el a javaslatokat, kiesett sorra a lehetséges helyszínek közül a kőbányai Téglagyári dűlő és Fehér úti dűlő, a cinkotai határ és a MÁV körvasút közé eső terület, a rákospalotai határ mente, a rákospalotai Nádas-tó környéke, végül a Szúnyog-sziget (a mai Népsziget). Felmerült, hogy Pesten és Budán külön épülhetne gázgyár, de mivel így elapróznák a termelést, ezt a gondolatot gyorsan elvetették. A főváros 1910 januárjában végül az óbudai Flomokos-dűlő mellett tette le a voksát, mert ott legalább, ahogy a későbbi vezérigazgató, Heltai Ferenc megállapította: „nem kell attól tartani, hogy a gyár a ózomizédiágra nézve terhesé válhatnék”. Az építéshez igénybe vett telkek egy részét a következő években magánszemélyektől kisajátították, a szomszédban zajló aquincumi régészeti kutatások felgyorsítására a fővárosi múzeumnak rendkívüli hitelt engedélyeztek.

A helyszín valóban ideálisnak tűnt, egyetlen hátránya, hogy az uralkodó széljárás miatt a gyártás során keletkező jellegzetes, savanykás bűzt a város kapta. Ez azonban eltörpült az előnyök mellett: északon és nyugaton vasútvonal határolta, délkeleten a Duna, így a sínfektetésre alig kellett költeni, a gyárba hajóval is lehetett szenet szállítani, volt elég ipari víz, a keletkező szennyvíz könnyen elvezethető.

A főváros megalapította Budapest Székesfőváros Gázmüveit, vezetésével Heltai Ferencet bízták meg, az új gázgyár munkálatainak előkészítése Bernauer Izidor világítási igazgatóra és Schön Győző józsefvárosi üzemmérnökre hárult. Az építkezés koncepcióját felülvizsgáló bizottság azt javasolta, az új gázgyár végső napi kapacitását tervezzék félmillió köbméterre, bár egyelőre elég ennek a felét biztosítani; a józsefvárosi és a budai gyárakat bontsák le, a ferencvárosi sorsáról viszont majd akkor döntsenek, ha az új gyárban beindult a termelés. Következő lépésként a városvezetés 25 ezer korona fődíjjal nem'7