Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

A megújult Népstadion és az azóta kiégett Budapest Sportcsarnok

Iharos és Rózsavölgyi nevével fémjelzett, nagy magyar középtávfutó generációjának világcsúcsaira és az 1955. júniusi kosárlabda Európa- bajnokságon kivívott győzelemre ma is szívesen emlékszik vissza az akkori közönség. És volt itt atlétikai Európa-bajnokság (1966-ban és 1998- ban), számtalan kettős rangadó és színész-újságíró futballmeccsek, megannyi koncert, választási gyűlés és kutyakiállítás. A szoborparkban pedig a fagyok elmúltával megjelennek a gimnasztiká- zók és a focizok, a hatszázas futópályán az atléták és az amatőr kocogok. Aligha van olyan „őspesti”, aki ne fordult volna meg valaha a Népstadionban - legalább egy utcai futóversenyen vagy gyermeknapi parádén.

A Népstadion voltaképpen már 1953-ban sportkombinát volt, hiszen hozzácsatolták a Millenárist és a Nemzeti Sportcsarnokot. Szervezetileg a Népstadionhoz tartozik a Fehér úti lőtér és a Műjégpálya is, továbbá a tatai edzőtábor, a síugrósánc (lebontásáig) és edzőtábora, a galyatetői síház, a

59