Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)
dunavarsányi kajak-kenu edzőtábor, a balatonföld- vári vitorlástelep és a mátraházi edzőtábor. A későbbi bővítések során készült el 1957-ben az egykori edzőépületből átalakított Jégszínház. Ezt 1980- ban megszüntették, mivel szerepét sikerrel vette át az 1961-ben megépült Kisstadion. A 13 ezer fő befogadóképességű nyitott stadionban a fennállása óta számtalan műkorcsolyaversenyt, jégkorong-, kézilabda-, kosárlabda-, röplabda- és teniszmérkőzést, hangversenyt és más kulturális eseményt rendeztek. Elsősorban könnyű- és nehézatlétikai versenyekre és edzésekre szolgál az 1972-ben épült Olimpiai Csarnok, és az 1975-ben átadott Körcsarnok; egy septében felhúzott ideiglenes épület mellett ezek vették át átmenetileg a leégett Budapest Sportcsarnok feladatainak egy részét is. Budapest Sportcsarnok Külön fejezet - szomorú befejezéssel - a BS története. Mivel 1941-ben a sportcsarnokegyüttes megépítése elakadt, s csak az egyik kisebb épület készült el, napirenden maradt a nagy aréna létesítése. Erre csak 1977 végén került sor, s közel öt év telt el, mire 1982. február 12-én felavatták a Budapest Sportcsarnokot. A vezető tervező Kiss István volt, de mivel az épület födémszerkezete a leningrádi Jubileumi Sportcsarnok mintájára készült - valamivel nagyobb méretben -, orosz szerkezettervezők is közreműködtek a munkában. A vállalkozás bonyolultságát növelte, hogy párhuzamosan folyt a közeli Hotel Stadion építése, valamint a sportcsarnokhoz tartozó gyaloghidak és parkolók, továbbá a kapcsolódó autóbusz-pályaudvar kialakítása. Magában a csarnokban a lépcsőházak, a folyosók, a korszerű, alakítható (jégkészítésre is alkalmas) küzdőtér és a csaknem teljesen körbeérő tribün kapott helyet. A lelátón nyolcezer, a kihúzható gurulós tribünön kétezer ülőhely volt, a küzdőtéren pedig további 2500 széket lehetett elhelyezni. A kör alakú csarnok 60
