Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)
zárt tribünnel építendő stadion terve követte, ám ezt a rendkívül elegáns és lendületes szerkezetet túlzott bonyolultsága miatt akkoriban aligha lehetett volna megépíteni. Amikor azután 1951-ben az ötéves terv előirányzatait felemelték - a stadion korábban hetvenezerben megállapított nézőszámát százezerre növelték Dávidék a nyugati vasbeton lelátó ellenpontjaként traverzeken nyugvó kistribünt terveztek a földlelátó keleti félkaréja fölé. E tervet később úgy módosították, hogy a 18 pilont tartalmazó nyugati nagylelátó kelet felé további 10-10, csökkenő magasságú pilonnal bővüljön. A lépcsőházként is szolgáló pilonok magassága a nyugati oldalon 30, a keletin 18 méter volt, e vasbeton kolosszusokat azonban a Fecskés Tibor által tervezett csipkeszerű ornamentika csaknem kecsessé tette. Ez volt az a koncepció, amely végül - ha csonkán is - megvalósult. A hangsúlyozottan modern épület kialakításakor a tervezők elsősorban a funkciót tartották szem előtt, és nem is gondoltak kulisszaszerú homlokzati díszítések alkalmazására. Az 1951. őszi pártkongresszus azonban határozatot hozott arról, hogy a kártékony modernizmus helyébe a szocialista realizmus haladó eszméjét kell állítani. Ekkoriban a stadion volt Magyarországon a legnagyobb épülő egyedi felszíni mű, és a tervezőket nemegyszer érte bírálat hivatalos részről, amiért a Népstadion nem tükrözi eléggé a szocialista realizmus eszmeiségét. A hangsúlyosan modern vonalú stadion építése ekkorra már szerencsére olyan fázisba érkezett, hogy túlságosan költséges lett volna az elvárt stílusjegyeket az épületen elhelyezni. Kompromisszumként a stadionépület megőrizhette egységes modern karakterét - ezt a párkányok klasszicizáló motívumai sem zavarják számottevően -, a fejépületet és a hozzá vezető felvonulási út szobrait viszont hangsúlyozottan szocreál stílusban kellett megalkotni. Ráadásul a sportszobrok közé bevették az Éneklő fiatalok, a Felvonulók, a Gránátvetők, 57
