Meskó Csaba: Gyógyürdők - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

hatszögű felülvilágító nyílások adják. Evlija Cselebi így ír a Khorosz (Kakas)-kapu fürdőjéről:

kicsi és hasznos fürdő. Nyolc boltív fölé van építve, keramittal fedett, rózsaszínű kupolája van. Egészen a közepén levő medencéjének négy oldalán oroszlán-szájakból éjjel-nappal tiszta meleg víz folyik. Azonban nagyon meleg, úgy, hogy az ember abba be nem mehet. ”

A török uralomnak véget vető 1686-os ostrom szinte eltörölte a föld színéről az alsó külváros apró épületeit. A fürdő azonban - szinte csodálatos módon - túlélte az általános pusztulást.

1687-ben I. Lipót a fürdőt a Gellérttel együtt udvari orvosának, lllmer Frigyes Ferdinándnak adományozta. Több tulajdonos után 1796-ban König Ferencé lett. 1859-ben Hunfalvy János földrajztudós írta le a fürdőt:

„Most a König család bíija s azért König- vagy magyarosan Király-fürdőnek nevezik. Mostani épülete 1826-ban készült el. Két udvara van; a nagyobbik udvaron az ivókúton kívül 4 kőfürdő, melyek mind a török idejéből valók, s 10 lakszoba van; a kisebb udvaron szintén a török korbul való közfürdő, azután 4 kőfürdő s 13 lakszoba van.”

A fürdőt Mathias Schmidt kútmester tervei alapján klasszicista stílusban alakították át, megtartva a török és barokk épületrészeket. Gerlóczy és Hankó már említett könyvében a Király fürdőről az alábbiakat olvashatjuk:

„A Királyfürdő a vízivárosi felső Fő-utca 243. szám alatt fekszik; nem annyira gyógyfürdőként, mint inkább tisztasági fürdőként használtatik. Vizét földalatti vezetéken a 664 m távolban lévő Lukács-fürdő udvarából kapja. A vizének hőmérséklete 43,75 °C. A Királyfürdőben van egy közös népfürdő, 19 kőfürdő és 13 kádfürdő. A fürdővendégek számára kilenc szoba áll rendelkezésre. ”

28