Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Majádok vagy Nereidák? Mindkét változat mitológiai járatlanságról árulkodik: a jelenet szereplői ugyanis kétségkívül a Danaidák. Fenék nélküli korsókkal örökös vízhordásra ítélt, férjgyilkos asszonyok. Ez az elnevezés azonban itt, ezen a téren sohasem tudott gyökeret verni. Újabban Mereidáknak mondja a bedekkerirodalom a hölgyeket és Nereidák kútjának magát az építményt, míg születésekor Najádok kútjának hívták. Nagy különbség nincs: az utóbbi megjelölés a vízitündérek szinonimája, az előbbi a tenger istenének leányait jelenti, akik a hajósok segítői a görög mitológiában. A korabeli polgárok hús-vér leányokként gyönyörködtek alakjukban: a határozottan közepes tehetségű művész népszerűségét a laikusok körében éppen annak köszönhette, hogy nem volt sok tehetsége az akadémiai képfaragóktól akkortájt megkövetelt eszményített megjelenítéshez.

1977-ben került vissza a kőbányai Liget térről eredeti helyére, a Ferenciek terére - háromnegyed évszázados száműzetés után. Győry Dezső faragta újra az akkorra már a felismerhetetlenségig elkopott puhamészkő- szobrokat: a Nereidák kútja, Pesten az első a maga nemében, ismét ott szolgál, ahol immár több mint százötven esztendeje megkezdte kedves közszolgálatát. A tenger tündérei - lám - okosabban lavíroznak az idő óceánján is, mint például Fischer Rézi, az egyszerű dunai halászleány. Neki nem sikerült visszatalálnia régi őrálló helyére, a hajdani Halpiacra. Hosszas népligeti időzését követően most, ha nem is nagy távolságra szülőhelyétől, de egy „idegen” téren áll. A haláruslányt - mindenki csak Fischer Rézinek hívta - eredetileg a Duna-parthoz közel állították fel, kerekes szivattyúval felszerelt talapzatra, amely a folyó megszűrt vizét köpte ki delfinek tátott száján át.

Itt is a szépítő szándékú felújításnak köszönhető, hogy a korábbi közönséges közkútból a város ékessége lett. Az elsőt még 1847-ben építették ugyanitt, a Halpiacon, amely vásárhely éppen úgy hozzátartozott a pesti folyóparthoz, ahogy minden víz mellett élő településhez. Már ez a kőhasáb is feltűnést keltett, s nem csak igen jó vize miatt. Hanem mert németül írták rá - ahogy egyébként akkor a polgárok nagy része e városban társalogni szokott egymással - a nevét. Tudniillik, hogy: Brunnen. Nem kisebb ember háborodik fel mégis az ügyetlen választás miatt, mint maga Jókai Mór. Gúnyos megjegy32