Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Fischer Rézi, aki kétszer is költözött, most már néhány éve a Kristóf térrel és közönségével ismerkedik

zése az Életképekben kap két sornyi helyet: „A Halpiacon kutat építettek, németül írták rá a nevét. Helyesen! Magyar ember különben is ráismer, hogy kút...” A Halászcéh kezdeményezte Rézinek és díszes talapzatának megfaragtatását, s az ige 1862-re lön testté. (Bár voltak kritikusok, akik szerint ennek az igének bölcsebb lett volna férfiként megtestesülnie, feltűrt ingujjal, erős, meztelen lábszárakkal, pontosabban megjelenítve a halász eszményi alakját, amit a szemérmes, talpig túlöltözött Haláruslánytól nem is várhat el senki).

Magát az építést Gottgeb Mátyás vállalta - a pesti kőfaragó -, míg a szobor faragását annak a Dunaiszky Lőrincnek László nevű fia, akinek jó negyedszázaddal korábban nem sikerült a megbízást elnyernie a Najádok kútjánál. A fentebb említett kritikussal ellentétben a kortársak általában ügyesnek találták az ötletet, bár

33