Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

maradt Pállasz Athéné - Carlo Adami már említett műve - kerek fél évszázaddal megelőzte ezt is. így teljes a rekordok kronológiája).

Átadásakor a Honművész így foglalja össze a művel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat:

„Ama nyilvános kút Pesten a Ferencz-szerzet piaczán, melly eddig deszkahajlékkal volt bekerítve, ns. Pest városa költségén most igen díszes alakúvá változott, mi annyival kívánhatóbb volt, minthogy régi alakja csak dísztelenségére szolgált a térnek. Ez az első kút, melly Pest városa téréin szobrászati művel ékesíttetett, mi a szemnek annyival is kellemesb, minthogy a Szerviták piaczán kívül semmi szobor vagy emlékoszlop nem díszesíti városunknak nagyobb téréit. A város elöljárósága tehát kétszeresen hálára tarthat számot, hogy az említett kutat oly díszes és sok költségbe került alakúvá változtatta, s ez által ama tért is nemcsak ékesíté, hanem érdekesebbé is tette. Biztosan remélhetjük a város szépítésére naponként több figyelmet fordító elöljáróságtól, hogy hasonló szép nyilvános kutakat fog más piaczokon is, jelesen a német színház piaczán (hol máris áll egy közönséges kút), idővel készíttetni. A nevezett Ferencz-szerzet-piaczi kútra a lefolyt nyáron épült obelis- kot Fesl József kőfaragó úr készíté. Az obeliskon álló két Najad alakjának készítője (Jhrl Ferenc úr. Ezen alakok magossága 7 láb, az urnával s talappal együtt 10 láb, obeliskkal együtt az egész mű 3 öl 3 láb magos. A Najádok pesti, a többi építvény váczi és csabankai kőből készültek.”

Könnyen kikerekíthetjük az előadott történetet. Az első adat, hogy 1828-ban fogant a rozzant fabódé szobordíszes kőkúttal való felcserélésének gondolata. A második, hogy nyilvános pályázaton nem (Jhrl, hanem Mózes-szobros kompozíciójával a kor talán legjobb pesti képfaragója, Dunaiszky Lőrinc nyerte el eredetileg a megbízást, de akkor még márványról volt szó, és az ehhez szükséges összeg végül is nem állt rendelkezésre.

Megnagyított alaplapon, minden oldalán timpanonnal lezárt négyzetes építmény áll, amelyhez két oldalon kagyló illeszkedik, felettük vízköpők. A tömbön hasáb magasodik, a szobor talapzata. Két főoldalán szigonyok, delfinek. Felül szalagdísz. A két nőalak egyike fején és kezében korsót visz, a másik fél térdre ereszkedve a vízbe meríti korsóját.

31