Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

közreműködésével, belefoghattunk a feltárás földmunkájába. 1986. október 26-án, vasárnap, délelőtt tizenegy óra öt perckor, a gondosan beboltozott íve alatt az eredeti foglalást épen megőrző kútcsonk felfedezése hozta meg a titokban remélt, mégis meglepő eredményét.

További három esztendő kellett ahhoz, hogy a feltárást befejezzük, s hogy a teljes rekonstrukciót előkészítsük. Sokak anyagi és gyakorlati segítségével - Vörös Márta tervei alapján - 1991 augusztusára készült el a kútház: Illés napján - a Festi Szerb Egyházközség közreműködésével -, megszentelve felavattuk. (1992-ben újra körmenet zarándokolt a hajdan híres kultikus kúthoz, talán egy régi-szép hagyomány is újraéledt.)

A feltárás s az azzal párhuzamosan folyó kutatómunka számos adattal gazdagította a forrással kapcsolatos ismereteink körét. Mintegy nyolc méter mélyre nyúlik le a vízgyűjtő-víztároló foglalás, a kör keresztmetszetű, átlagosan másfél méter átmérőjű akna hosszabb szakasza a mészkőpaplanba fúródik. A kútásás technikájával mélyítették, a feltörési pont karbantarthatóságának, a hozam szabályozásának szándékával.

Hatalmas volt ez a hozam, ha például a budai kutaké- hoz hasonlítjuk. A számítások szerint elérte a percenkénti ötszáz litert! Ilyen vízmennyiségre már valóban lehetett vezetéket tervezni. Hogy ennyi volt a hozam, azt a kőből faragott legfelső kútgyűrűn nyitott, s a kút

Ismét áll a híres kútház

27