Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

vízszintjét szabályozó rések méretéből lehetett kiszámítani. Ezen a legfelső kőgyűrűn, annak külső palástján a kútház faragott domborműveit készítő szobrász, Tóth Kálmán - ő irányította a kváderkövekből emelt építmény rekonstrukcióját, amelynek kivitelezője a KÖR Munkaközösség volt - egy 1799-es dátummal együtt bevésett nevet, Franz Tröscher kőműveslegény nevét találta meg, s ez a dátum jelzi valószínűleg - egy-két évnyi eltéréssel - magának a kútháznak születési évét is. Amely 1798-ban bizonyosan megvolt már, de 1795- ben nagy valószínűséggel még nem állt, így - megint csak feltételes módban - ez a védőépület nem azonos azzal, amit II. József idelátogatásakor emeltek.

A kútházat eredetileg bordázott kőlábazattal készítették el, ezt a lábazatot aztán - téglával pótolva hiányait - valamikor az 1820-as évek végén újították fel. 1836 után, de 1848 előtt, valóban a Ludovika építésével ösz- szefüggésben elszenvedte első, cseppet sem kíméletes átalakítását: a kútfoglalásnak a közterület felé eső palástjáig lebontották az épületet, ide egy kőkerítést építettek, amelynek felületére öntöttvasból készült kávás kifolyó került (most Budán, a Mátyás-templom melletti támfal ivókútjának foglalata). Innen vehetett vizet a nagyközönség, a kerítésen belüli épületrész medenceszerűen visszabontott csonkját pedig a Ludovika használta. Valószínűleg ekkor épült meg az a csatorna, amely a hozam feleslegét a katonai tanintézet emeletes lovardájának alagsorába, az istállókhoz vezette. A csatorna maradványait feltártuk.

Nem tudjuk, pontosan mikor, de jó közelítéssel állítható, hogy a századforduló táján, tehát 1900 körül került védőboltozat az épületcsonk fölé, s bár egy ideig még - a fedésen nyitott aknalejáró is erre vall - használták és karbantartották, az első világháború utáni évekre már „zártkörű” ismertsége is elhalványult. Az udvart még egy réteggel - salakkal - feltöltötték, a kút vizére sem volt már szüksége senkinek, mert akkorra - „hála” a sörgyárnak - hozama gyakorlatilag elapadt.

Az a rekonstrukció, amely most régi pompájában mutatja meg az egész történelmi Magyarország talán legszebb és legnagyobb kútházát az Orczy-kert Ludovika tér felőli határán, ebből a szempontból tehát bevége- zetlen maradt: a hajdan híres lllés-kút jó ízű vizével ma már senki sem olthatja a szomját.

28