Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Demetert bízza meg, hogy tervezzenek egy innen a városig, a Kálvin térig kiépülő vezetéket. Sajnos a 14 000 forintos kalkulációtól a városatyák úgy megrémültek, hogy a dologból nem lett semmi. Ezt az eseményt kerek tíz esztendővel megelőző híradás tudósít arról, hogy - feltételezhetően először történetében - védőépületet emeltek a forrás fölé. Báró Alvinczy szólította fel erre a tanácsot, hivatkozva arra, hogy a hamarosan Pestre érkező II. József kedvéért, aki itt hadgyakorlatokat szemlél meg, s aki „a korábban lezajlott táborozások alkalmával (...) mindenkor az itt található úgynevezett lllés- kút vizét szokta fogyasztani”, ideje volna végre tökéletesen rendbe hozni az épületet és környékét.

Számos adatot idézhetnénk még későbbi vízvezetéképítési tervekről, arról, hogy a híresen kellemes ízű vizet némely csemegekereskedések még a múlt század közepén is palackozva árusították, hogy ki mindenki emlé- zett meg róla, Csokonaitól Fáy Andrásig, áradó tisztelettel - ami teljesen természetes, hiszen ez a forrás szó szerint volt páratlan Pesten. Míg aztán - elsősorban amiatt, hogy a Ludovika Akadémia is ebben a térségben épült fel - apránként ki nem iktatták a forgalomból a megváltozó szokások és a használatát korlátozó intézkedések. Ezeket sem tudjuk most itt részletezni, csak a végeredmény közlésére szorítkozhatunk: századunk elején szinte hozzáférhetetlen már a forrás, s egy emberöltővel később emlékezete is nyomtalanná fakul, olyannyira, hogy helye is azonosíthatatlanná válik, sorsának alakulásáról pedig semmi bizonyosat nem tud a város- történet.

E sorok írója most - szívesen teszi! - kénytelen egyes szám első személyre váltani, amikor megkísérli korrekt összefoglalását adni annak, amit Pest hajdan híres forrásának újrafelfedezéséről, klasszicista kútházának újraépítéséről mint saját és sikeresen végződő vállalkozásáról el kell és el lehet mondani.

1985-ben kezdtem hozzá a felkutatáshoz szükséges irodalmi adatok összegyűjtéséhez, s már ebben a legelső periódusban kiderült, hogy - ellentétben némely várostörténeti kútfők állításával - a forrás nem semmisült meg a Ludovika építésekor. Kitűnő térképek is előkerültek, így 1986 őszén a budapesti Meteor Természetbarátok Turista Egyesülete ügyvezető elnökének, Horváth Győzőnek támogatásával, csapatának aktív

26