Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)
Közel ide működött Kernstock vasas fürdője, a Hársfa utcában. Végül meg kell még említenünk Mosel pesti bírónak forráskúttal dicsekedő kertjét, amelynek centruma a mai Molnár Ferenc tér volt, s amely nevet adott a Práter utcának: a díszes-szép park mint Papnöveldevagy Szeminárium-kert még a mi századunkban is létezett, amíg 1916-ban nagyobb részét be nem építették. Horusitzky Henriknek a főváros vízföldtanát feldolgozó, már említett monográfiája közread egy térképet, amely a talajvízerek elhelyezkedését ábrázolja, s kezünkben egy olyan térképlap is, amely - a többi között - a pleisztocén-part törésvonalát mutatja. Ha a fentebb említett vasas fürdők telephelyét egymással s a Mosel-kert díszét jelentő forrás feltörési pontjával összekötjük, olyan vonalat kapunk, amely szinte méteres pontossággal esik egybe a pleisztocén törésvonalat követő jelentős talajvízér irányával, fekvésével. Mindez együtt azt jelenti, hogy a pesti oldal - bár forrásokban kétségtelenül mindig is szegényebb volt a budainál - a város históriájának egy nem is elhanyagolható korszakában élt és élhetett azóta elveszett vízföldtani lehetőségekkel. A Szondy utca 91-es számú telken - az említett törésvonalnak vízben még bizonnyal ma is az átlagosnál gazdagabb egyik pontján - áll a hajdani Rumbach-fürdő két hatalmas, százötven esztendősnél is öregebb platánja, a valamikori kert maradéka, amíg meg nem pecsételi sorsát a kalmárszellem, amely már szemet vetett a telekre. Ha nem akad alkalmas védelmezője a platánoknak, az új tulajdonos aligha tesz bármit is e szép történet méltó folytatásáért. A bázisokat felsorakoztató áttekintésnek a végére értünk. A gyógyforrásokkal, a hévizekkel, kultúrhistóriá- jukkal és hasznosításukkal ezúttal nem foglalkozhatunk. A közkutak és díszkutak közelebbi történetének tárgyalását pedig ott kezdjük, ahol a bevezetőben abbahagytuk: ezer esztendővel azután, hogy a Birodalom kény- szerűségből végleg visszavonult e távoli provinciáról, ahol pedig kényelmes-szépen berendezkedett. A történet Budán kezdődik Zsigmond és Mátyás kora hoz székvárosi rangot Budának: a XIV., de még inkább a XV. század bútorozza be először a palotát és a várost, az uralkodó udvarát és a 14
