Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

köztereket, azokkal a kényelmi vagy csak szépségükért épített berendezésekkel, amelyekről most megemlékezhetünk.

Két bázisa volt a középkorban a város vízforgalmának. A Duna, ahonnan már korán a kortinába, a fentről a partig futó falrendszerbe rejtett szerkezet emelte fel a vizet a Várba és a lakónegyedbe (ez a vízszállító gépezet működött a török időkben is, s legutoljára a barokk kor ezermestere, a híres Kempelen Farkas újította fel), illetve a Szabadság-hegy, másként a Sváb-hegy oldalában felfakadó források, amelyeket megint csak többször újraépített vezetékrendszer kötött össze a várral.

A pesti oldalon a vízművek XIX. századi kiépítését megelőzően nem volt vezetékes vízellátás, bár kialakítására többször is kísérletet tettek, minden esetben az lllés-kútra tervezve a rendszert - esetleg a Mosel bíró kertjében lévő forrást is segítségként számítva és egy alkalommal, amikor egy XVII. század végéről származó városi iratban az „lllyna Vodáról” szó esik, a hivatalnok fontosnak tartja megemlíteni, hogy annak vizét „régen" Pestre, a mai Kálvin térig is bevezették. Erre az adatra - s magának a kútnak történetére - rövidesen visszatérünk.

A sváb-hegyi Béla király kútját - a XII. kerületben a Béla király úton - IV. Bélával hozza összefüggésbe a hagyomány. Ennek azonban nem sok alapja lehet, noha maga a forrás bizonnyal ismert volt már a tatárdúlás utáni újjáépítést vezénylő, s ezért második honalapítónak is titulált uralkodó korában. Ezt a nevét - a rövidített formában Bélakútként is előforduló megjelölést - 1847- ben kapta a Budai-hegyek egész területére kiterjedő „dűlőkeresztelőn”, amikor Döbrentei Gábor kezdeményezésére, s vele ünneplő barátainak jelenlétében, új nevet adtak a vidék számos jeles pontjának. Azelőtt egyszerűen Királykútnak nevezték, s így hívták már a török korban is: Királ bunár bairiként emlegetve, nyilvánvaló utalással arra az akkor is ismert tényre, hogy ennek a Várhegynél vagy kétszáz méterrel magasabban fakadó forrásnak a vizét vezetik át Budára, a király székvárosába, a már Mátyás idejében is bizonyítottan működő gravitációs vezetéken (a forrás történetének egy korai periódusában Corvin-kútjaként, Corvinus- forrásként is jegyzik). Teljes és korrekt kiépítésére - a ma is álló kútházacska emelésére - 1777-ben került

15