Csernus Lukács - Triff Zsigmond: Budapesti temetők - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

AZ EDDIG FELDERÍTETT NEVEKKEL

Iában épült meg Jovánovics Miklós emlékműve. Ennek részét képezi a Nagy Imre-per áldozatainak, Nagy Imrének, Maiéter Pálnak, Losonczy Gézának, Szilágyi Józsefnek és Gimes Miklósnak a sírja.

A szerzetesrendeknek más temetőkhöz hasonlóan itt is vannak saját temetkezőhelyeik (például a 85., 154. parcellában), amelyekben neves paptanárok, egyházi írók és különböző tudományágak jeles művelői is nyugszanak.

A főváros a Kerepesi temető dísztemetővé nyilvánításával, hogy az átrendezéseknek helyet biztosítson, kilenc ottani temetkezési táblát - amelyekben az 1870 júniusáig eltemetettek nyugodtak - kiüríttetett, és az innen exhumált körülbelül 32 ezer halottat a Köztemetőben közös sírba helyeztette. ügyanez ismétlődött 1953-ban, amikor a Gumigyár terjeszkedése miatt a Kerepesi temető bal oldali falsírboltjait és parcellarészeket exhumáltattak, azonban az ígért új sírboltokat a Rákoskeresztúri temetőben soha nem építették ki. A Munkásmozgalmi Panteon kialakítása miatt is több ezer halott került át a Köztemetőbe, Farkasrétre és más temetőkbe. A művészi értékű síremlékeket elraktározták, majd eladták. Ilyen mennyiségű szervezett exhumálásra, sírhelyáthelyezésre, illetve megszüntetésre talán sehol a világon nincs példa.

40