Csernus Lukács - Triff Zsigmond: Budapesti temetők - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

Nagy Imre sírja az 56-os forradalom

MÁRTÍRJAINAK KOPJAFÁIVAL

A század első évtizedében megalakult a Halotthamvasztókat támogatók társasága, de törekvéseik az állam és az egyházak elutasítása miatt csak évtizedek múlva valósultak meg. Hamvasztásokat az országban elsőként az 1932-ben Debrecenben, a Borsos József tervei alapján épült krematóriumban végeztek. A Köztemetőben 1968-ban készült el Pomsár János tervei szerint az ország második krematóriuma, amelyet már a hetvenes években bővíteni kellett. A fővárosi temetők túlzsúfoltsága és a temetési költségek növekedése egyre inkább a hamvasztásra ösztönöz.

A Köztemetőben, az ország legnagyobb temetőjében 1944 végéig közel hatszázezer, napjainkig másfél millió halottat temettek el. Az 1960-as években az évi temetések száma hat-hétezer, napjainkban már tíz-tizenkétezer.

Bronzból öntött művészi emlékekkel a temetőtolvajok, sírgyalázók pusztításai miatt már alig találkozhatunk, a kőbe vésett alkotások inkább megmaradtak. A művészien faragott sírkövek nagyrészt Gerenday Antal és a fiai által továbbvitt kőfaragóműhely alkotásai.

A főbejárattól balra indulva elhaladunk az olasz katonasírok; a híres cigányprímás, 36. Rácz Laci sírja (2. parcella, V. szektor); a 7. parcellában a hazától távol

41