Nemes János: Gyógyító Budapest - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
Pillantás a múltba
Pillantás a múltba Történelmi források szerint már Hadrianus és Marcus Aurelius római császárok is ide, Pannónia tartomány fővárosába, Aquincumba küldték gyógyüdülésre sebesült és veterán légionáriusaikat. Az aquincumi fürdők és az aquaeductus, a vízvezeték maradványai tanúskodnak az itt folyó, nagyon korai gyógyító tevékenységről. A hazai orvoslás története is több mint ezeréves. Álljon itt most csak néhány érdekes példa. Az 1834 nyarán elsőként feltárt - benepusztai - honfoglalás kori magyar sírban talált koponya bizonyítja, hogy a harcos, akit a régészek Bene vitéznek neveztek el, „agyafúrt” volt. A lékelést akkoriban a javasok, táltosok azért végezték, hogy a résen a betegséget okozó gonosz szellem távozzék. Mivel ezeket a beavatkozásokat sokan túlélték, valószínű, hogy a mai orvosok ősei a koponyasérüléseket is sikerrel gyógyították. Ezt erősíti meg a szintén korabeli verebi sírban talált koponya, melyen a nagy kiterjedésű csonthiányt ezüstlemezzel fedték be egy „műtét” során. Ezt az eljárást még sok száz évig hasonlóképp végezték - sokkal civilizáltabb körülmények között - szerte a világon. Államalapító István királyunknak 1000-ben az a II. Szilveszter küldte a koronát, aki maga is orvos volt. Alig néhány évtized múltán bencés szerzetes orvosok alapítják meg az első kezdetleges kórházakat, az úgynevezett xenodochiumokat. 1240-ben épült az első magyar kórház Egerben, a ciszterci rendi Szent Jakab hispotály, Pest-Buda 13. századi első gyógyintézményéről pedig így írt Schier középkori történész: „Vala Szt. Erzsébet falvában, Pest mellett, egy nemes ember. S ez még vala egy ifjú, ki lakozik vala Szt. Erzsébet asszonynak ispitályában, Szt. Gellért hegye alatt.” 1276-ban az inkvizíció is megemlíti a kórházat, pontosabban annak egy betegét, a Szent Margit szentté avatási ügyében lefolytatott tárgyalás jegyzőkönyvében. Átugorjuk a 13. században szinte mindent leromboló tatárjárást és a sötét középkor évszázadait, bár a magyar orvostudomány akkoriban sem maradt el az európai színvonaltól. Jordán Tamás komáromi tábori lelkész (1539-1585) írta le elsőnek például az akkor morbus hungaricusnak, magyar kórnak nevezett kiütéses tífuszt. 7
