Hajós György: Hősök tere - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

során vagy elpusztultak, vagy az ország határain kívülre kerültek. A gyűjtemény alapját a főurak, egyházi méltóságok, gazdag magánszemélyek gyűjteményei képezték, a későbbiek során ezt állami vásárlások és adományozások bővítették. Bemutatásukra - megfelelő hely hiányában - nem volt lehetőség. A Nemzeti Múzeumban voltak azok a képek, melyek a pozsonyi palotából kerültek Budára (és 1849-ben a magyar állam tulajdonába). 1832-36 között vásárolta meg az állam a jeles reformkori gyűjtő, Jankovich Miklós gyűjteményét, Pyrker János László egri érsek 192 darabból álló értékes képtárát 1836-ban adományozta a Nemzeti Múzeumnak, Ipolyi Arnold püspök, a magyar történetírás egyik atyja 1869-ben magángyűjteményét adományozta az Országos Képtárnak, amely a Magyar Tudományos Akadémia épületében kapott helyet. Ide került a 637 festményből, 3535 rajzból és 51 301 metszetből álló Esterházy-gyűjtemény is, amelyet 1870-ben vásárolt meg az állgm, és Bécsből szállított Pestre. Pulszky Károly akadémikus, a kiváló művészet- történész az Országos Képtár igazgatójaként módszeresen gyarapította a gyűjteményt, és tudós közleményeivel egész Európában ismertté is tette. 1884 után az állam megbízásából Itáliában vásárolt jelentős alkotásokat, többek között Piombo Férfiképmását.

Már az Esterházy-gyűjtemény megvásárlásának időszakában felvetődött, hogy valamennyi gyűjtemény együttes bemutatására alkalmas épületet kellene létrehozni. Az 1894. januári miniszterelnöki előterjesztés az építendő múzeum helyéül a Városligeti-tavon túl, az Állatkert felé eső területet jelölte meg, majd az év második felében készült részletes program az épület megvalósítását az Andrássy út folytatásában, a hídon túli részen javasolta. Az állam azzal a feltétellel vállalta a költségeket, ha a területet a főváros díjmentesen engedi át. A főváros azonban - mivel nem akarta, hogy a városligeti zöld felület tovább csökkenjen

44