Hajós György: Hősök tere - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

A Műcsarnok timpanonjának részlete

Végül a főváros közgyűlése 1894. január 10-i ülésén megszavazta, hogy a kért 4000 négyzet- méteres területet képzőművészeti célra, harmincévi időtartamra átengedi, évenként 1 darab húszkoronás arany ellenében. A szerződést október elején Kammermayer Károly polgármester és Eötvös Loránd kultuszminiszter írta alá. Időközben a képviselőház megszavazta az 1894. évi XXVIII. törvényt a költségek vállalásáról.

Találgatások és viták folytak arról, hogy az épület megtervezésére kiírnak-e pályázatot. Nem tették. A tervezéssel a képzőművészeti társulat közvetlenül Schickedanz Albertet, a képzőművészként is elismert építészt bízta meg. O már az előkészítő bizottság megalakulása időszakában készített vázlatterveket, melyek szerint „az új műcsarnokot a háromhajós bazilika alapeszméje szerint kellene megoldani”. Schickedanz ekkor társult Herczog Fülöp építésszel, aki főleg a technikai és gazdasági ügyeket intézte. Együttműködésük hosszú ideig - a Szépművészeti Múzeum felépítésének befejezéséig - tartott.

Az építési engedélyt 1894 októberében kiadták, a kivitelezést e korszak legkiválóbb építői - élükön Havel Lipót építőmesterrel és Hauszmann Sándor kőfaragómesterrel - végezték. A polikróm, fagyálló pirogránit díszeket és burkolatokat a pé39