Hajós György: Hősök tere - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)
ízléstelen halmozása a művészi tárlatot a zsibvásár színvonalára süllyeszti”. Követendő példának a müncheni, a párizsi és a madridi vasszerkezetes üvegpalotákat jelölték meg. A kiállító művészek száma alapján a szobrok elhelyezésére 900 négyzetméter alapterületet, a festmények részére 600 méter hosszú falfelületet tartottak szükségesnek, egy szabadon álló épületben. A kormányzat egyetértett a javaslattal, és októberben a kereskedelmi miniszter már közölte, hogy a kormányzat 300 ezer forintot ad a megvalósításra. Bár az épület helyének kijelölését viták kísérték, a képzőművészeti társulat kitartott az előterjesztésében kifejtett indokai mellett: „Az Andrássy út vége a Városligetbe tömegesen tóduló közönség forgalmának kitorkollása. Háromféle kocsiközlekedés szállítja ki oda a szórakozást keresőket. Ott, az Andrássy út végén, a Stefánia út, az Aréna út és a Nagy János utca által határolt téren, melyen csak akácfák s apró bozótok tenyésznek, ott volna nézetünk szerint az adott viszonyok között a legalkalmasabb hely arra, hogy a millenniumi országos tárlat képzőművészeti osztálya külön elkerített telepen létesülhessen s az annak szánt épület később is a nagy nemzetközi kiállítások rendezésére fenntartható legyen.” A Műcsarnok az első világháború idején, képeslap 38
