Hajós György: Hősök tere - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

sül gipszöntvény volt. A szobrászokat a gazdago­dó polgárság foglalkoztatta, elsősorban saját ma­gukat és családtagjaikat örökíttették meg. A tör­ténelmi tárgyú emlékműszobrászatnak alig volt előzménye. A honfoglalás évfordulójának megün­neplésére sok szobrot és emlékművet avattak szer­te az országban, mintegy kétszáz szobrász csak ezeken dolgozott. Az új feladat átformálta szobrá- szatunk arculatát. A művészek a historizáló tarta­lomhoz újbarokk formákat kerestek. Zala György művészetfelfogása biztosította, hogy az emlékmű szobrai a hivatalosan is elismert és támogatott konzervatív felfogásban készüljenek. Bár a szob­rok megformálására ő kapott megbízást, a király- szobrok többségének megalkotásáról szobrász­társai javára lemondott. Zala a Nyugati pályaudvar egyik raktárhelyi­ségében rendezhette be műhelyét. Munkássága középpontját az oszlop tetejére kerülő angyal szob­ra, a kolonnádok tetejét díszítő allegorikus szob­rok és a honfoglaló hét vezér szoborcsoportja al­kotta. Magas oszlopra állított szobor megformálása mindig nehéz feladat. Közelről nézve a távlati rö­vidülés miatt torzított alak látványa zavaró, távol­VlSSZAHELYEZÉSRE VÁRÓ KIRÁLYSZOBROK 1919-BEN 24

Next

/
Thumbnails
Contents