Gerle János: Századforduló - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)
södik a város térképére jelölt századfordulós házak ponthalmaza, de aki szecesszióra (Jugendstilre, Art Nouveau-ra), nemzeti romantikára érzékeny szemmel járja a várost, minduntalan megtorpan új felfedezései előtt a belvárosban éppúgy, mint az ipari negyedekben, a budai hegyvidéken vagy a peremkerületek egykori központjaiban. (Külvárosainkat - Pestszenterzsébet, Újpest, Kispest, Rákospalota - a saját használatra szánt szisztematizálási koncepciónk buldózerei javarészt megsemmisítették, eltüntették egyéni arcukat és sok helyen „etnikumukat” is. Az erzsébetiek, újpestiek, kispestiek helyét budapestiek foglalták el, akik nemcsak helyi érzékenységgel nem bírnak, de annak tárgyától is meg vannak fosztva.) Az idegeneket mindig meglepi, hogy háborús pusztítás és békés buldózerek ellenére- Nyugat-Európához képest - még mi minden megmaradt a századfordulóból. A város belsejében - ha a beavatottak tudják is, hogy valamikor nem létezett sarokház torony nélkül, ablak keretezés nélkül, lakóház földszinti üzletek nélkül - az utcaképek megbontatlanok, az egykori forradalmian új épületek, melyek a kortárs szemében elviselhetetlenül szétrombolták a városképet, harmonikusan illeszkednek a történelmileg kialakult együttesbe. (Csak hogy egy példát említsek, az Anker Biztosító palotája a Deák téren olyan kultúrbot- rányt okozott, mely felett alig tudtak napirendre térni a polgárok. Az anekdota szerint az építész felesége, mikor férje konflison odavitte, hogy megmutassa neki új művét, felkiáltott: Aber das ist doch eine Schande! azaz szabadon: Nem szégyelled magad? Ma kinek jutna eszébe, hogy az ostobán hivalkodó épület nem szerves és nélkülözhetetlen része Budapestnek?) Ezt a harmóniát éppen ma érezhetjük veszélyben, mikorra - hála a környezeti tudatosság ébredésével teret nyert városvédő mozgalomnak - kezdjük becsülni saját gazdagságunkat. Az Európában már régen szégyellt fejetlen bontások fenyegetése a gazdasági rendszer változásával kiszolgáltatott helyzetbe hozta Budapestet. (Ijesztő távlatokat nyit, hogy a Nagykörút - a budapesti Ringstrasse- 1992 nyarán vált először foghíjassá nem angolszász légibomba, nem szovjet páncélos beavatkozása, hanem üzleti spekuláció következtében. Reméljük, hogy útikalauzunk soha nem válik emlékalbummá.) A kapualjakba bemerészkedő idegen szemétládák 7
