Gerle János: Századforduló - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

zadforduló rajongójaként is elfog néha a kétségbeesés, ha megjelenik előttem az a város, amelyet maga alá taposott megszokott és csodált városközpontunk. Az egykori egységes klasszicista városmag, melynek nyomai a Kossuth Lajos utcától délre, a régi városfalon belül itt-ott még fellelhetők, már Széchenyi Istvánban felkeltette a vágyat százhatvan évvel ezelőtt, hogy egy sajátosan magyar arculatú építészetet lásson a helyén. Ha ez a lehető legnemzetközibb jellegű városmag megmarad, ma alighanem mint nemzeti jellegzetességre és mint a reformkor hangulatát őrző városképre lehetnénk rá joggal büszkék.)

Az idegen második élménye a gazdagság. A sokféleség valóban lenyűgöző. Más európai fővárosokban döntően egy, esetleg városrészenként - belváros, villanegyed, munkáslakótelep - változóan két-három század- fordulós stílusirány emlékeivel találkozhatni. Budapesten kivétel az egységes arculatú utca, a házak mindig individuálisak, sokszor szélsőségesen azok, de magamutogatásukban is beilleszkedésre hajlamosak. A város legtöbb része, ha rövid időn belül is, mindig házanként alakult (szemben az észak-európai építési szokásokkal), a városrendezési, beépítési előírások - ha szigorúak voltak is - az „individualizmusnak” tág teret engedtek. Az építtetők kifejezetten igényelték, hogy saját házuk a kor sablonjain túl személyes üzenetet hordozzon. Éppen a rövid időn belül lezajlott gyors fejlődés, majd annak hosszú időre történt megakadása eredményezte a ma is meglévő „menet közbeni” állapotot. A szabályozási vonal változása, a beépíthető magasság, emeletszám változása, a gyors ízlésbeli változások, az építtetők között meglévő anyagi különbségek és sok egyéb ok eredménye, hogy a pesti utcák éppen sokszínűségükben hasonlítanak egymásra.

Megdöbbentő az idegen számára az is, hogy milyen sok a jellegzetesen „századfordulós” ház. Budapest az 1860-as évektől kezdve fél évszázad alatt épült fel nagyjából mai méreteire. A nagy építészeti konjunktúra ezen a rövid időn belül is a századfordulós stílusok virágzásának korára esik. Nem egy-egy negyed épült ebben az időben, hanem mozgásban, átalakulásban volt az egész város. Nincs olyan városrész (persze az ötven évvel ezelőtt már beépített területen), mely ne őrizné ennek a hatalmas átalakulásnak a nyomait. Hol ritkul, hol sűrű6