Gerle János: Századforduló - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

bői bontakozott ki. A történeti stílusok elemei helyett- melyek egyébként a magyarság keresztény kultúrába történt beilleszkedése után külső hatásként érkeztek az országba - olyan formákat alkalmazott, melyeket magyar eredetűnek tekintett, és így alkalmasnak vélt egy új, nemzeti stílus elindításához. A nemzeti formanyelv elemeit a népi kultúrából merítette, mert - hite szerint- egyedül ott maradt fenn, és abból fel is támasztható a honfoglalás előtti idők sajátos formavilága. A formanyelvet azonban az új kor szellemében kívánta feltámasztani : Lechner korának nagyszerű, újító konstruktőre volt, úttörő módon és nagyvonalú művészi koncepcióval használta az acélszerkezeteket és az új építőanyagokat, elsősorban a kerámiát.

Hároméves franciaországi munkája során kezdett komolyan foglalkozni a stíluskeletkezés (és stílusteremtés!) kérdéseivel, de 1889-90-es angliai útjain érték azok a döntő benyomások (megismerkedett a keleti épületkerámiákkal és a gyarmati építészet korszerűt és hagyományost ötvöző kísérleteivel), melyek a kilencvenes évek elején önálló stílusának kibontásához vezettek.

Lechner, akinek indíttatása független a nyugati századfordulós irányzatoktól, éppúgy Budapesten kezdte átfogóan új építészetének megvalósítását (a jelentős előzményt képviselő kecskeméti városháza kivételével), mint azok az építészek, akik elsőként honosították meg az új európai építészeti stílusváltozatokat.

A nyugati hatás Budapesten először egzotikus és szimbolikus elemek alkalmazásának formájában jelent meg a kilencvenes évek közepén. Spiegel Frigyes a hagyományos kialakítású bérházhomlokzatokat allegorikus jelenetekkel, figurákkal borította be, de ezzel párhuzamosan harcot indított a lakásbelső korszerűsítéséért is. A művészi üzenet ugyanúgy forradalmian új volt, mint a valamennyi lakó igényeit magas szinten figyelembe vevő, azokat elsőrendű feltétellé emelő építészet. (VI. Izabella utca 94. és 96. 1896-1897, VI. Bajcsy- Zsilinszky út 63. 1897., IX. üllői út 21. 1897-1898.)

A nagyszabású kiállítás, amellyel a honfoglalás ezeréves évfordulóját ünnepelte az ország (1896), és amely- ez a megfogalmazás ezen a tájon újra és újra felbukkan - Európához történő felzárkózásunkat volt hivatva elősegíteni-igazolni, sok új, az építészeti fejlődést később meghatározó impulzusnak engedett első ízben teret.

9