Gábor Eszter: Budapesti villák. A kiegyezéstől a második világháborúig - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

A Napraforgó utca 8. (Kozma Lajos) a bejárati előtetőül is szolgáló nagy terasszal együtt megmaradt

jósnak sikerült ebből a szokványos típusból valami egyedit alkotnia: a Napraforgó utca 8. számú ház emeleti erkélyét a kertkapu melletti két karcsú oszloppal alátámasztva egészen a telekhatárig vezette, és ezzel a megoldással egyidejűleg biztosított fedett bejáratot és napos teraszt az ikerházak közül a kedvezőtlenebb fekvésűnek. Vágó László házán (Napraforgó utca 13., ma 11.), a telepen egyedüliként épült nagyméretű fedett loggia. Érdemes közbevetőleg megemlíteni, hogy Vágó két villájának megoldásain erősen érzékelhető, hogy a tervező építészeti alapállása még a háború előtti évtizedben alakult ki. Épületei harmonikusan illeszkednek az utcaképbe, nem ütnek meg disszonáns hangot, de a háború utáni generáció korlátlan kifelé tárulkozásával szemben az ő épületei még őrzik az intimitás iránti vágyat, és ez a belső és külső tér összekapcsolásában nyilvánul meg a legmeg- foghatóbban. A Napraforgó utca 1. szám alatti villa három oldalról fallal körülvett földszinti teraszán és a 13. (ma 11.) számú ház emeleti loggiáján a szabad levegőn is érezheti az ember, hogy a házhoz tartozó zárt világban van. Wälder Gyula az egyetlen, aki nem élt a kertváros adta lehetőséggel: teraszt egyáltalán nem tervezett, házának (Napraforgó utca 2.) két erkélye is ki48