Gábor Eszter: Budapesti villák. A kiegyezéstől a második világháborúig - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

Deco magyar változatát jelentő egyéni dekoratív ipar- művészeti irányáról volt ismert. A tekintélyes időseb­bek mellett szinte zöldfülű kezdőknek számítottak a te­lep megépítésében legérdekeltebbek, Molnár Farkas, Fischer József és ifj. Masirevich György. A tervezők többsége tehát nem volt fiatal, nem volt a modern építészet művelője, a telepre mégis a fiata­los, Magyarországon addig szokatlanul korszerű hang­vétel lett jellemző. Nemcsak a telepre általában, ha­nem az egyes házakra külön-külön is. Wälder Gyula is lemondott a barokkos díszítőelemekről, és más, geo­metrikus eszközöket keresett a ház tömegének és fe­lületeinek alakítására. Kertész K. Róbert is az észak­német vagy még inkább a holland kortárs téglaépíté­szet formáihoz fordult, mintsem saját korábbi épületei­hez. A házak beépített alapterülete 62 és 100, a lakásoké 110 és 263 négyzetméter között változott; a legkisebb lakóterülete természetesen Weichinger Károly föld­szintes, a legnagyobb Kaffka Péter kétemeletes villájá­nak volt. (Az összes többi ház egy emelettel épült.) A lakások alapelrendezése az emeletes családi házak Eu­A telep az Ördögárok felől 1997-ben. Balról a 7. és 9. számú ház (Wellisch Andor, Kertész K. Róbert) 44

Next

/
Thumbnails
Contents