Gábor Eszter: Budapesti villák. A kiegyezéstől a második világháborúig - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

A Napraforgó utcai uillatelep az Ördögárok felől 1931-ben. Balról all., 13., 15. számú ház

(Vágó László, ifj. Masireuich György, Ligeti Pál és Molnár Farkas)

rópa-szerte szokásos típusát követte: a földszinten lakószoba, konyha, kamra, mosókonyha, az emeleten hálószobák és fürdőszoba. A variációk mindössze arra szorítkoztak, hogy a földszinti lakószobát a tervező osztatlan térként hagyta, illetve két vagy három helyiségre bontotta (nappali, ebédlő, hall). A Magyarországon is fél évszázada alkalmazottaktól annyiban tért el ez a rendszer, hogy a mellékhelyiségek következetesen kikerültek az alagsorból. Figyelemre méltó, hogy sokkal kisebbek a különbségek a legkonzervatívabb Wälder Gyula és a szélsőségesen avantgárd Ligeti Pál-Molnár Farkas alaprajzi megoldásai között, mint azt eltérő elveik és épületeik külső megjelenése alapján várni lehetne. A különbség mindenesetre így sem lényegtelen: a Ligeti-Molnár páros vagy Fischer József hatvan-het- ven négyzetméteren tudták a lakás minden funkcióját biztosítani, ehhez Wäldernek kilencven négyzetméter kellett.

Érdekes, hogy - ami korábban csak nagyméretű villákban fordult elő - nagyvonalúbb, gazdagabb térkapcsolatokra módot adó kétszintes nappali szoba (hall) is épült két villában. Vágó László villájában (Napraforgó utca 13., ma 11.) a nappali szobából egykarú lépcső vezetett az emeleti folyosóra, amelynek fele - reggelizőhelyiségként - a nappali galériája. A szoba sarkában a földszinti mellvéd magasságától az emeleti

45