Buza Péter: Duna-hidak - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

1945-ben minden hidunkat a Dunába robbantották

A szárnyhíddal együtt kerek számmal 670 méter a Margit híd teljes pályahossza. Sokáig, az Árpád híd megépüléséig, azaz majd fél évszázadon át ez volt Budapest leghosszabb hídja. Jóvoltából a budai hegyvidék közelebb került Pesthez, új városrészek karrierje kezdődött meg, a többi között például a Rózsadombé, ahol addig a Rózsák Atyjának, Gül Babának öreg türbéje árválkodott.

A harmincas években kellett először hozzányúlni a kitűnően szolgáló szerkezethez, s akkor is elsősorban azért, mert a forgalom kinőtte a hidakat, s a Margit híd szélesítésére a mérnökök alkalmas lehetőséget láttak. 1935 — 37 között Mihailich Győző magyar mérnök tervei alapján hajtották végre ezt az erősítő- és hízókúrát, dél felé toldva meg a pálya szélességét, s kicserélve egyúttal a teljes vasszerkezetet.

1944. november 4-én, a kora délutáni s legnagyobbnak mondható forgalom idején, máig tisztázatlan okok miatt, az akkor már aláaknázott híd pesti szárnya váratlan robbanás következtében a Dunába rogyott. Szombatvolt, 14 óra húsz percet mutattak az órák. Járművek csúsztak le a beszakadó pályán, fuldoklók százai küzdöttek a roncsok között. Sokan a Parlament előtti lépcsőkön vergődtek ki a partra, másokat a mentést egyedül megkísérlő Bihar gőzös legénysége mentett ki — vagy hetven lelket —, félszázan azonban örökre eltűntek a hullámsírban.

Felrobbant az akkor már lezárt híd budai szárnya is: 1945. január 18-án adták a töltetek begyújtásáról intézkedő német parancsot.

Közvetlen közelében — kicsit feljebb, mint ahol állt,

31