Buza Péter: Duna-hidak - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

A pesti hajóhíd végleges — és kényelmes — állapotában

felszabadító sikeres keresztény ostrom évéig megvolt ez a hajóhíd, amelyről elismeréssel emlékezett meg az a néhány kortárs európai utazó, aki elkeveredett erre a balkáni végvidékre.

A hajóhíd szerepét később átmenetileg, de diadalmasan vette át egy korabeli találmány, egy kompszerűen működtetett úszó jármű, amelynek csak a neve volt híd.

A „repülőhíd” kezdetben a mai Rudas fürdővel és a pesti Plébániatemplommal megjelölhető kikötőpontok között közlekedett, később a pesti állomás átkerült a Türr István utcához. Nagyjából tíz esztendővel Buda felszabadulása után már bizonyosan megvolt. Feltalálója Möller bécsi ácsmester, aki 1676-ban lépett ötletével a közönség elé.

Valóban találmány, szellemes műszaki konstrukció, amelynek speciális felépítése, s főleg elmozduló súlypontja lehetővé teszi, hogy a szerkezetet a folyó sodra — kis segítséggel — az egyik parttól a másikig, s onnan vissza lendítse. Mint valami hatalmas inga közlekedett a repülőhíd parttól partig, a katamaránszerű hajótest fölé épített kapuzatban csúszkált az egyik végponttól a másikig a csónakokkal a folyam sodorvonalában rögzített kötél, mozgásának egy kormánylapát adott rásegítő nyomatékot.

<7 Első „állandó’ hajóhidunkat a törökök építették Különleges komp volt a száz évig divatozó repülőhíd

11