Prakfalvi Endre: Szocreál. Budapest építészete 1945 és 1959 között - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

Népstadion. A vasbeton lelátó déli homlokzatának „ideiglenes” lezárása

sok, áttervezések után, az ötéves terv megemelt mutatóinak bűvöletében és költségvetési problémák árnyékában 1953. augusztus 20-án adták át a hetvennyolcezer főt befogadó intézményt. (Az eredetileg százezer főre tervezett stadion kiépítése azóta sem fejeződött be.)

A csipkeszerű ornamentikával elrejtett tizennyolc monolit vasbeton pilon (a cement gyenge minősége miatt utólag megerősítve) hordozza a nyugati oldali óriás tribünt. A keleti oldali földsánclelátó mellett a későbbi továbbépítés előkészítésére a pilonalapozásokból hatnak a bázisát le is rakták, de nem épült meg az eredeti tervek szerinti centrális elem, a harmincegy méter magas öltözőépület sem. A rusztikus, kváder- kövekből falazott toronyépület lábazati része csonkán, két emelet magasságba emelkedik. Szemben vele helyezték el a dísztribünt. Kialakításánál speciális, az Államvédelmi Hatóság előírta biztonsági szempontokat is érvényesíteni kellett: a Memzeti Sportcsarnokból föld alatti alagúton érkezhettek helyükre a notabilitások. 1954-ben Dávid Károly Kossuth-díjat kapott művéért.

38