Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Pillangó

Ez a lepke a város kopottasabb széle felett libeg, repked, hűen a munkásosztályhoz. Pékségből átalakított presszócska, egyik értéke nemrég tűnt el: kék overallos férfi söröskorsóval a kezében sörivásra buzdított. Hamisított, téglaporos paprikaszínű a fal. A minden műtörténeti érzék nélküli vendégek gyönyörű állapotban megmaradt klee-s mozaikpadlót tápodnak. A tér megtört kubusai fölött ottlétünkkor jóságos, anyás pincérhölgy őrködött. Az ilyen terek valószínűleg spontánul keletkeztek, kis fokozatokkal, mint a cseppkő. Ilyet egyszerűen nem lehet tervezni. A piros műanyag ülőkék felállás után még sokáig őrzik a fenekek körvonalait, hogy aztán, majdhogynem sziszegve, újra felvegyék eredeti formájukat. A presszó előtti teresedésre sok irányból futva puffannak össze a víkendháztól és a Danubius zenéjétől eszüket vesztett, dzsoggingruhás ifjoncok.

XV., KÖZVÁGÓHÍD ÜTCA 27.

Pillangó — a város peremén költő nélkül

63