Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Mandula A budafoki domboldalak errefelé valamiféle dunaka­nyari hangulatot árasztanak, csak egy kicsit kopottasab­bat. Bár az utóbbi időben a felfelé eső részeken is érzékelhető a völgyi butikosodás íze-bűze. A Mandula ilyen neomediterrán dombteteji termésként érik bele a Duna-tájba. Bent a pultnál tréningruhás férfiak pilseni sört nyeldekelnek, s közben fagylaltot követelő gyerkő­cöket hessegetnek odébb. A levegőben MB Ill-as gondo­latok, abban is a kiesési zónából. A falakat borító csem­pék mosóporvásárlásra, habfürdőzésre késztethetik a férjükért beszaladó asszonyokat. Délutánonként kinyílik a falra szerelt szekrényke ajtaja, és megszólal a mind­annyiunk által oly kedvelt vendéglátóipari adó. A hátsó teresedésben a műszaki haladásra utaló tárgyak: dug- aljzatok, csövek, hűtőládák egyvelege. A távolbalátó készülék mellett valahogy ittfelejtve ősöreg ártábla szív­melengető árakkal kínál konyakot, kevertet, hubertust, utast és bambit. Kis felirat figyelmezteti a vendéget a telefon mellett: KÉRJÜK A CSÖRGŐ TELEFONT NEM FELVENNI! XXII., KERESZT UTCA 9/A Unikum a Mandulából 64

Next

/
Thumbnails
Contents