Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)
X Gyopár A régi Gourmand az Erzsébet-Engels téren végleg elvesztette minden ízét. Egy nemrégiben befejezett átalakítás után egy röntgenlaboratórium, egy temészettudo- mányos múzeum fénycsősugározta bogárgyűjteménye és egy nyugat-dunántúli Munkás-Áfész által helyreállított kastély gyorsbüfébe hajló keveréke jött létre a belváros szívében, igazolva, hogy a sokszínűség napjaink meghatározó és demokratikus jelensége. Az ormótlan, kerek jósnő-lámpák sem feledtetik a pincérlányok formai tökéletességét, amit csak fokoz a selyemblúz benyomását keltő egyenöltözék vérbő esése. A kétoldali tükör előtt lehetnének megszáradt franciasaláták félbeharapott zsemlékkel, helyettük szomorú gyomnövények szomjazzák a világvárosi klorofillt. A falra helyezett beüvegezett kiskörúti képek a csalárdul elbontott szemközti Nemzeti Szalon szombat délutánjaira emlékeztetnek. A kerek műmárvány asztalok és a szürke székek módot adnak oldott csevegésre szolid kft-formában. Az árlapon egy sztálinista börtön beszélőjének rácsa éktelenkedik. A kínálat nagyvonalú és irgalmatlanul drága, s ragacsossá nyomja össze a bizonytalan ízlésű zene a rézbelövéses pult felől. V., ERZSÉBET TÉR 1. 2 17
