Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Ibolya

Összebújó egyetemisták, hasét és töltött palacsintát kedvelő nyugdíjas jogászok búvóhelye. Csőszerű hátsó termében filmek peregnek, régen volt idők pillanatai, újra felhasadnak derékszögben a szkáj ülőkék, fémesen pengve gurul el a márkakupak a gyűjtők orra elől. Tejpresszó, áll a kinti táblán, nem konyakpresszó, nem bigmekpresszó, hanem tej. Elet, erő, egészség. Duzzadó, büszke zsemlék, csak estére elszáradó rétesek, habot tartó söröspoharak. Az Ibolya nem mindennapi ékkő a belvárosban, ha meg valaki privatizálni akarná, annak tűz égesse meg a kezét, és örökkétig hamburgert egyen.

V., FERENCIEK TERE 7.

Ibolya, a tejpresszó

18