Kocsis Irma: Rövidlépés. (Kocsmatúra) - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

törzsvendégek tenyerét. A hatalmas termetű Wichmann néha záróra után halkan gitározik és énekel. A lélekvándorlás-hívők társaságának régi székházában működő söröző tulajdonképpen az élők és holtak birodalmának határán helyezkedik el, a híres kenu így Kháron ladikjára emlékeztet.

VII. Kazinczy utca 55.

Kóser Kocsma

Számomra titokzatos helyiség. Valami megfejthetetlen okból sosem találtam nyitva. Viszont sokaknak ajánlottam, s ők aztán mind megdicsérték. Elmeséltettem magamnak, hogy milyen. Tulajdonképpen borkimérés, elvitelre árulnak, és kólásüvegbe pálinkát is mérnek, nincsenek székek, asztalok, a falnál állva ihat a törzsvendég egy stampedlivel.

VII. Klauzál tér 16.

a

Kádár Étkezde

A „Kádár” fogalom, bár most már Garami úr a főnök. A falon a régi, híres törzsvendégek dedikált fényképei. Színes képen tűzvörös lángnyelő hálálkodik a sóletért, Mastroianni mosolyog. Mögöttem két Los Angeles i öreg magyar nosztalgiázik a régi sóletekről. Helyi szokás, hogy az asztalokon szódásüvegek vannak (természetesen Harmos szállítja a szódát), és hogy az ajtóban kell a fehér pincérkabátos főúrnak fizetni. Borravalót nem fogad el, azzal a felszolgálónőhöz kell járulni, és diszkréten a kötényzsebébe csúsztatni.

Négy körül zárnak, nyári szünetet is tartanak.

VII. Klauzál tér 9.

Kazinczy Pince (Tabdi Borozó)

Az egész környéken messze a legeredetibb, régivágású pincekocsma. A pár évvel ezelőtt nyílt avantgárd Bolse- vita megpróbálta ugyan überolni hideg, beton műle- pusztultságot nyújtva, de ez az új hely nagyjából névadójával egy időben, ám sokkal könnyebben megbukott. Megmaradt a valódi bolsevita egyik utolsó „felleg”-vára- ként a Kazinczy Pince a maga jambósapkás, nyugdíjas

26