Kocsis Irma: Rövidlépés. (Kocsmatúra) - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

kétdecizőivel. Az egyik falnál ül hatalmas, szürke krombi kabátjában a Csepel 1938-as kapusa. Az asztalok hivatását poros, öreg hordók töltik be. Itt találkoztam Pedró- val és éneklő kutyájával, Zsivivel. Pedró őszül, Zsivi is. Egy délelőtt együtt énekeltek nekem a pince lejárata elé tett lócán ülve, egymás nyakát átölelve. Pedró lakásfestéshez mackóba öltözött, Zsivány fényképezkedéshez üsakov admirális uniformisába. A legújabb időkben felfedeztem egy hordócskánál két harminc körüli, fodrászjelmezbe bújt, de rendőr kinézetű férfit, sarkantyús westemcsizmában. Talán két újonnan szerződtetett lovas gorilla.

VII. Kazinczy utca 5.

Síp ütcai Borozó

Törzsközönsége nagyjából megegyezik a Kazinczy pince vagy a Rókalyuk törzsközönségével. Markáns különbség viszont, hogy itt konyha működik. Csodálatos pacalt és zúzapörköltet készítenek. Pedrót itt is mindenki nagyon szereti. Volt a Síp utcában még egy pinceborozó, a kettőt úgy különböztették meg, hogy a kis Síp utcai és a nagy Síp utcai. Szerencsére a jobbik maradt meg. Egyelőre.

VII. Síp utca 24.

Rókalyuk (Borozó)

Pincekocsma, összeszokott vendégkör. Idős erdélyi színész ül az egyik asztalnál. Rokonszenvesek vagyunk neki, látja, hogy csak alig fogyasztunk, és kitalálja, hogy kevés a pénzünk. Elküld egy hetven körüli bácsikát: - Menjél, öreg fradista, vén cserkész, hozz a nonstopból valami kis felvágottat meg kenyeret a fiataloknak!

VII. Wesselényi utca 46.

Akácfa Büfé

Az Akácfa és a Dohány utca sarkán van, mind a két utcára nyílik egy-egy helyiség, a vécénél van egy kis átjáró ajtó. Különösebb jellegzetessége nincs. Bejáratott, dohányfüstös kocsma, rokonszenves környék. Mellette működött évtizedekig Balaton Károlyné „gépleíró”

27