Kocsis Irma: Rövidlépés. (Kocsmatúra) - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
Sosem hívták Rózsa Ferencnek, ellentétben a Rózsa utcával. De annak is szerencséje volt, nem változtattak sokat a nevén, csak ferisítették. A Rózsa utca mázlija, hogy akadt a pártban Rózsa vezetéknevű hős, így a párt is jóllakott, a Rózsa is megmaradt. Nem úgy a Rózsa kisvendéglő az utca Podmaniczky utcai végében. Fantasztikus zúzapörköltet adtak sok tojástól sárga házi nokedlival, és természetesen volt hozzá uborkasaláta is, jól megpaprikázva. Hónapok óta zárva tart. Nem tudni, mi lesz belőle. A Rózsa utca elején, a Vasutas rajzkörrel szemben azért van még egy remek második Rózsa „Söröző”, melyből jobbra pár lépcsőn egy kis terembe jutunk, balra egy nyíláson átlátni a söntésbe. VI. Rózsa utca 98. és 21. Kis Sün Sörivó Kezdetben valóban „kis” volt. Három boksz, szendvicsek, csapolt sör. A felszolgálólány kedvenc virága a rózsa. A főnök egy este megvendégelt minket egy-egy pohár pezsgővel. A pult mögött láthatatlan lépcső vezetett a tenyérnyi galériára, melynek ablakai a lenti ablakok boltíves záródásai. Nagyon szerettem itt üldögélni, főleg ha a Rudas-Podmaniczky utca fái már kizöldültek. Az egyik fácska szinte belógatta ágait az asztalomra. A galéria megszűnt, viszont a pincében nyitottak egy tágas, tiszta, majdnem steril éttermet. Ez is bokszos, és a pörkölt meg a káposztás rétes valóban jó. VI. Podmaniczky utca 29. Podmaniczky ütcai Borharapó A Kis Sün Sörivótól nem messze egy hosszúkás, többhelyiséges, tipikus pincekocsma, tele mindenféle marhaságra figyelmeztető, trükkös alumíniumtáblácskával. A két fő csőrészt összekötő átjáró így fest: egy lépcső le, két lépés előre, egy lépcső fel. Már át is értünk. Lehet, hogy a ház kapuja alatt keltünk át. Érdemes bemenni, élvezetes hely. (Errefelé volt két bornevű kocsma, a Kadarka és a Kövidinka.) VI. Podmaniczky utca 31. t Rózsa Kisvendéglő 21
