Kocsis Irma: Rövidlépés. (Kocsmatúra) - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
Ellike Régiségboltja: „Alküdni lehet” Ez nem kocsma. Egy kórházi lepedő-zöldre mázolt irdatlan nagy bérház udvarának hátuljában van a Rudas- Podmaniczkyn. Nem messze a belügyi útlevélosztálytól, mely valamikor a szabadkőműves nagypáholy volt, csontvázakkal, poros bársonyokkal, titkokkal, ahogy illik. Ellike üzlete tenyérnyi, bársonyok itt is vannak, és a szürke dexion-salgó polcokra zsúfolt, múlt századi csipkeruhák és bundák mögött akár csontváz is lapulhat, sose jutnak a turkálásban olyan mélyre a csinos színésznők és manökenek meg a színházi jelmeztervezőnők. Életem tán legjobb beszélgetéseinek színhelye ez, igazi szalon számomra. Ellike néha megajándékoz egy-egy ember élettörténetével. Magamnak csak pár dolgot vettem nála (innen származik bomba, kék selyemköntösöm), ezért szabadkozom is, de nem haragszik. Azt mondja: - Nem baj, Endre (ez Irma álneve), nem is az a lényeg. Csabi Étkezdéje Két alagút vezet át a Nyugati pályaudvar sínéi alatt, a második keskeny, hosszú cső, a Bulcsú utcába visz. Itt van a város legjobb kifőzdéje. Régebben Csabi - negyven körüli férfi - fehér köpenyben ült az ajtó mellett, és evés után sorba kellett állni kis pultjánál fizetni. Az aprópénzt levesestányérban tartotta, lábát a hideg ellen újságpapírokon. A hátsó fal erdőposztere alatt van most is a szódásballon egy hosszú csővel, olyan, mint a gyárakban, és onnan szolgálhatja ki magát a vendég. A hűtőből kivehet üdítőt. Egy kis függöny mögött a polcon focilabda volt. Most megszűnt a kiszolgálás, és a konyhaablaknál kell sorba állni az ételért. Fél adagot is adnak. Ököruszályle- ves, máglyarakás. Csabi oklevele a falon. Környékbeli üzemekből, gyárakból járnak ide. Jó a koszt. Az étlap hártyavékony átütő papíron indigóval, kézzel írva. Van egy példány az utcán is, a bejárat mellett, a fali dobozban. Csabi három óra körül zár. XIII. (Bulcsú utca) Lehel utca 5. 22
