Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Az EGYIK ELSŐ TAXI

berger Samu volt, aki gépészmérnökként a Magyar Királyi Postánál kezdte pályáját. 1912-ben már az Aradon bejegyzett MARTA, Magyar Automobil Rt. nevében kért 200 taxi közlekedtetésére engedélyt a Székesfőváros tanácsától. A városi tanács 1913-ban úgy döntött, hogy 500 kocsit is el tud tartani a közönség, ezt azonban elsősorban a MARTA és érdekeltségei érdekében 1914- ben 350-re szállították le. Ekkor már állt a Kerepesi úti garázs, amely később az Autótaxi vállalat telephelye lett.

Már 1915-ben felállították az első telefonos droszto- kat a kényelmes kocsirendelés - végső soron a fuvarbiztosítás - érdekében. (Az első telefonos autótaxi-várako- zóhelyeket Berlinben állította fel Theodor Drost.) Az Autótaxi diszpécserközpont telefonszáma 1941 óta 222-222 volt. Cltóda, a Főtaxi ma 7 kettessel hívható.

A világháború végére csak alig egy-két kocsi maradt üzemképes. Egyéves szünet után, 1920. július 29-én 30 autóval kezdődött újra a taxizás, de csak hatósági fuvarokra vették igénybe a gépkocsikat. 1921-ben már átlagosan 76 kocsi volt üzemben, napi 1660 korona bevételt hozva. Fokozatosan bővítették a járműparkot, az 1922-ben megjelent ipartörvénynek eleget téve magyar gyártmányú autókkal. Haltenberger Samu nagyon szigorú kikötésekkel igyekezett fenntartani a MARTA versenyképességét. így következhetett be, hogy egy 150 darabos alvázszállítmányra nem tudtak elég kényelmes kocsit építeni. Ekkor kitalálta - Európában elsőként 37