Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Klub párizsi és bécsi tapasztalatokra hivatkozva rámutatott arra, hogy a nagy tömegű autóbuszok keltette rezgés károsan hat az úttest alatti közművekre és az út menti lakóházakra. Ennek ellenére 1913 decemberében közgyűlési határozat született a lófogatú társasko- csijáratok megszüntetéséről, az autóbuszközlekedésre való áttérésről. Járatindítási jogot nem kívántak magán- vállalkozónak kiadni, azt a főváros magának tartotta fenn. Az autóbuszvásárlást szorgalmazóknak kapóra jött a Lánchíd 1914-re tervezett felújítása, mert az azon áthaladó omnibuszjáratokat pótolni kellett. Nemzetközi pályázatot írtak ki villamosüzemű, illetve benzinmotoros autóbusz szállítására. Érkeztek is próbajárművek, de végül az időközben kitört háború miatt hatálytalanították a versenytárgyalást, és a háború alatt a magánvállalkozások is megszüntették kirándulójárataikat.

Két próbabusz, egy villamos- és egy benzinüzemű azonban forgalomba állt 1915. március elsején a Vilmos császár (Bajcsy-Zsilinszky) út és az Aréna (Dózsa György) út között, a Sugár (Andrássy) úton. A viteldíj 14 fillér volt. A gyorsan kedveltté váló járat sűrítésére további buszokat vásároltak, és a végállomást áthelyezték a Kígyó (Felszabadulás, Ferenciek) térre. 1917 elején a kísérleti járatot leállították, mert nem volt benzin és pótalkatrész. Csak négy év múlva, 1921 nyarán kezdték megint szervezni az autóbuszközlekedést Budapesten. Hosszas viták után, a benzinhiányra hivatkozva a Fővárosi Tanács öt használt, akkumulátoros járművet vásáAz ELSŐ AUTÓBUSZ INDULÁSA

29