Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

rolt Bécsből. A közgyűlés elé június 15-én került az ügy, éppen azon a napon, amelyet korábban Bécs az ajánlat érvényessége utolsó napjaként jelölt meg. A törvényhatósági bizottsági tagok nehezményezték, hogy a tanács megfosztotta őket a kérdés alaposabb tanulmányozásának lehetőségétől, de végül megszavazták a vásárlást. A kocsikat a háború alatt megszüntetett vonalon állították üzembe.

1924 októberében megindult az első autóbuszjárat a Lánchídon át Pestről Budára, a Krisztina térig. Az autóbusz bevált, 1927-ben már száz kocsi megvásárlását határozta el Budapest Főváros Tanácsa. Clgyanez évben - a korábbi döntést megváltoztatva - egy magán- társaságnak, a Budapesti Autóbuszközlekedési Rt.-nak (BART) is engedélyezték járatok indítását, 24 autóbusz- szal. Autóbuszaik Rába gyártmányúak voltak. 1932-ben a városi tulajdonú Székesfővárosi Autóbuszüzem a BSZKRT irányítása alá került, és megkezdődött a villamossal párhuzamos autóbuszjáratok indítása. Az első a Boráros tér és a Vígszínház között járt.

Nagy Lajos Autóbusz című novellája az ötvenes évekbeli változatot mutatja be:

Az autóbusz akkora alkotmány, hogy kisebb falusi háznak is beillene, ha nem kerekeken járna, és nem kékre, hanem fehérre volna mázolva. Kerekei vastagok, szinte elefántkórosak. Kora reggeltől késő estig szállítja az utasokat. Az utasok úgy megtömik, mint a szardíniák a dobozokat, azért egy cseppet sem lenne különös, ha autóbusz helyett utasdoboz lenne a neve.

Kis táblák vannak az autóbusz belsejében kiszögezve. Az egyiken egy szám van kipingálva, mondjuk ez: 156. A másikon tilalom díszük, így: Dohányozni tilos. A harmadik táblán ez áll: 14 ülőhely, 17 állóhely. Ez a szöveg naiv ábrándozást fejez ki olyan időkből, amikor még fogalma sem volt senkinek arról, hogy mi a nagyváros közlekedése. 17 állóhely - mondja napról napra makacsul a maradi felirat, az utasok száma azonban, amikor telt a kocsi, lehet vagy hatvan, amikor meg zsúfolt, esetleg kilencven, sőt száz is, már persze az ülőké és állóké együttesen. Ilyenkor dohogja a dohogó ember, hogy „rémes ez a közlekedés”.

30