Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Omnibusz a Városligetben

volna kifizetődő sínt fektetni, de annyi utas azért összejött, hogy az omnibuszt eltartsa. 1895-re a korábbi vállalkozók tönkrementek ugyan, de Budapesti Társaskocsi Rt. néven azonnal alakult egy új cég, amely öt vonalat tartott fenn, ötven járművel. Tartós, egyenletes forgalmat azonban nem sikerült elérniök, csak egy-egy nagyobb esemény - köztük a millennium - lendített rajtuk. 1897-ben ez a társaság is megszűnt, de 1898-ban Első Magyar Közlekedési Rt. néven ismét alakult egy közlekedési vállalkozás. Ezt a céget 1914-ben Budapest Székesfőváros Tanácsa 1,8 millió koronáért megvásárolta. A legtöbb utast 1913-ban szállította a társaság, 13 milliót. 1919-re az évi forgalom kétmillióra esett vissza.

A századfordulón a villamos és a lóvasút konkurenciája ellenére növekvő forgalmú ló vontatta omnibusznak megjelent egy újabb versenytársa, az autóbusz. 1909- ben a Phönix Automobil Rt. idényjáratot indított a Svábhegy és a János-hegy között, amelynek forgalma jelentősen megnőtt a János-hegyi Erzsébet kilátó 1910. augusztusi elkészülte után. 1911-től autóbusz járt Zugligetből Budakeszire. 1913-ban a főváros pénzügyi bizottsági ülésén már szóba került, hogy érdemes lenne városi tulajdonú autóbuszokat üzembe állítani, és elhatározták, hogy tanulmányozzák a külföldi megoldásokat.

Amint körvonalazódtak az elképzelések az autóbuszközlekedés megindítására, a Királyi Magyar Automobil

28