Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

A VÁROS ÉRDEKESSÉGE A GYERMEKVASÚT. 1948-1950 KÖZÖTT ÉPÜLT, 1950 NYARÁN ADTÁK ÁT - ÚtTÖRŐVASÚTKÉNT. TIZENÉVES, JÓL TANULÓ ÚTTÖRŐK TELJESÍTETTEK ITT SZOLGÁLATOT, TERMÉSZETESEN FELNŐTT VASUTASOK FELÜGYELETÉVEL

Helyiérdekű vasút

A múlt század vége felé nemcsak a városon belül, de a környező települések és Budapest között is egyre növekedett a forgalom. A nagyváros piacaira általában hajóval, vonattal, szekérrel szállították naponta a zöldséget, gyümölcsöt, tojást, baromfit, de az első villamosvonallal egy évben, 1887-ben már felavatták az első helyiérdekű vasútvonalat a Közvágóhíd és Soroksár között. 1888-ban nyílt meg a Kerepesi út-Cinkota, majd a Filatori gát-Szentendre vonal. Ezekben az irányokban ma is a zöld helyiérdekű vonatokkal utazhatunk, amiből arra következtethetünk, hogy száz éve jó helyre építették ezeket a vonalakat.

Eleinte a vasúthoz hasonlóan gőzmozdony vontatta a kocsikat, s a helyiérdekű vasút semmiben sem különbözött a mindenhol megálló, lassan döcögő személyvonattól. Korabeli szokás szerint minden mozdonynak neve volt - Budapest, Haraszti, Soroksár -, akárcsak a hajóknak. Kirándulókat a szabadba és kofákat a pesti piacra szállító vicinálisként közlekedtek a zöldre festett mozdonyból és zöld kocsikból álló vonatok, amelyeket sárgaréz dudával indított a kalauz. A „HEV-vel a szabadba” jelszóval is népszerűsített, gyorsan fejlődő, sok

24