Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)
A homlokzatra latin jelmondatot írtak: Per ardua ad astra - a meredeken át a csillagok felé. Az épület ma is áll, megérdemelné a műemléki védettséget. Ma is korszerűnek mondható módszerrel sok-sok építőanyagot, élelmet, szenet, bútort vittek fel valamikor társzekereken a múlt század végén még inkább falusias Svábhegyre úgy, hogy a szekér lovastól ráállt a fogas erre a célra kialakított platós kocsijára, majd a hegy tetején lehajtott róla, és ment tovább úti célja felé. Hasonlóképpen utaztatnak ma vasúton kamionokat határtól határig, szerte Európában, Magyarországon is. A Vársikló Eredeti formájában épült újjá - elpusztítása után negyven évvel - a Vársikló. A Széchenyi Ödön ötletére épített, és 1870-ben megnyitott Budai Hegypályán két, háromlépcsős elrendezésű kocsi jár egymás mellett, mikor az egyik felfelé, akkor a másik lefelé viszi az utasokat. A 98 méteres, 30 fokos lejtőn egy perc a menetidő. A kocsikat vontatókötéllel eredetileg gőzgép mozgatta, a mai siklót azonban már villany hajtja. A megnyitását követő években évi közel félmillió, 1992- ben 638 ezer utasa volt. A HELYREÁLLÍTOTT SlKLÓ 23
