Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Barnák voltak a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság kocsijai, és a Ferdinánd (Élmunkás) hídtól a Lehel utcán induló, előbb a megyeri kápolnáig, majd Rákospalotáig járó villamos, a BÜR Vasút mintás kocsijai is. A sárga a Budapesti Villamos Városi Vasút Rt. kocsijainak színe volt, ha nem is egészen az az árnyalat, amelyet ma láthatunk a budapesti utcán. A kocsik is sokat változtak, míg kialakult a mai zárt forma, a Ganz által gyártott csuklós villamos, amely például a hatos vonalán jár. A háborús emlékeket őrizte sokáig a „stuka”, amelynek a motorja induláskor a zuhanóbombázóéhoz hasonló sivító hangot adott. A 3200-as sorozatot viszont bólogató járása miatt bukfencnek csúfolták.

Követve a „boldog békeidőkében Budapest nagyvárossá válását, a villamosközlekedés gyors fellendülése az első világháború végéig tartott. A humoristák kedvelt témája volt a MEGTELT táblás zsúfolt villamos, amelynek lépcsőjén is fürtökben lógtak az utasok. Gábor Andor 1912-ben kupiét írt a villamoson kiszenvedett utas nevében:

Álltam, kint az utcasarkán,

Színt játszottam tarkabarkán,

Jobbra mentem, balra mentem,

Izgalomtól tönkrementem!

Ténferegtem, tánforogtam,

Jellinektül undorodtam,

Zsebemben kinyílt a bicska,

S végre, végre

Jött egy villamos kocsicska

Jesszusom, Jesszusom, Jesszusom

u

Bent a waggon belsejében Szétlapították a lépem,

S nem túlságos könnyű testtel,

Rámcsücsült egy hentesmester.

Én e szörnyű pillanatban Lelkem szó nélkül kiadtam.

S nem maradva földi szennybe,

Árva lelkem

Szakaszjeggyel ment a mennybe.

Jesszusom, Jesszusom, Jesszusom!

10