Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)
Barnák voltak a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság kocsijai, és a Ferdinánd (Élmunkás) hídtól a Lehel utcán induló, előbb a megyeri kápolnáig, majd Rákospalotáig járó villamos, a BÜR Vasút mintás kocsijai is. A sárga a Budapesti Villamos Városi Vasút Rt. kocsijainak színe volt, ha nem is egészen az az árnyalat, amelyet ma láthatunk a budapesti utcán. A kocsik is sokat változtak, míg kialakult a mai zárt forma, a Ganz által gyártott csuklós villamos, amely például a hatos vonalán jár. A háborús emlékeket őrizte sokáig a „stuka”, amelynek a motorja induláskor a zuhanóbombázóéhoz hasonló sivító hangot adott. A 3200-as sorozatot viszont bólogató járása miatt bukfencnek csúfolták. Követve a „boldog békeidőkében Budapest nagyvárossá válását, a villamosközlekedés gyors fellendülése az első világháború végéig tartott. A humoristák kedvelt témája volt a MEGTELT táblás zsúfolt villamos, amelynek lépcsőjén is fürtökben lógtak az utasok. Gábor Andor 1912-ben kupiét írt a villamoson kiszenvedett utas nevében: Álltam, kint az utcasarkán, Színt játszottam tarkabarkán, Jobbra mentem, balra mentem, Izgalomtól tönkrementem! Ténferegtem, tánforogtam, Jellinektül undorodtam, Zsebemben kinyílt a bicska, S végre, végre Jött egy villamos kocsicska Jesszusom, Jesszusom, Jesszusom u Bent a waggon belsejében Szétlapították a lépem, S nem túlságos könnyű testtel, Rámcsücsült egy hentesmester. Én e szörnyű pillanatban Lelkem szó nélkül kiadtam. S nem maradva földi szennybe, Árva lelkem Szakaszjeggyel ment a mennybe. Jesszusom, Jesszusom, Jesszusom! 10