Prohászka László: Lovaszobrok - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

Szent György (dombormű a Sándor-palota falán)

tagoltságával nem tudta úgy betölteni a teret, mint a tüzéremlék egységes tömbje.

A közismert nagy emlékművek után a harmincas évek végére is jutott lovasszobor-avató: 1939. május 14-én leplezték le a Ludovika Akadémia főépülete közelében, a nagyrét szélén Szent Györgynek, a lovas fegyvernemek védőszentjének szobrát. Oláh Sándor, aki egyébként nem tartozott a korszak élvonalbeli művészei közé, magas mészkő posztamensre állított, életnagyságúnál kisebb alkotásán a lóhátról lándzsájával a sárkányt leterítő vitézt ábrázolta. A művészre ugyan érezhetően hatással volt a Kolozsvári testvérek XIV. századi remekműve, a kompozíció mégis egyéni stílusjegyeket hordoz. A szobor tisztességgel elkészített, finoman megkomponált alkotás, bár színvonala nem éri el Vastagh vagy Pásztor pompás kivitelű emlékműveiét. A lovas szobrot 1945 után a Ludovika kertjében

44