Prohászka László: Lovaszobrok - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)
álló művészeti alkotások többségével együtt eltávolították, további sorsáról nincs biztos adat. A második világháború időszaka ismét nem kedvezett a nagyméretű, költségigényes emlékművek állításának. Monumentális, bronzba öntött lovas szobrok helyett - akárcsak a húszas években - ismét alacsonyabb áron kivitelezhető domborművek és kisebb, kutakat díszítő reliefek készültek. Az előbbiek sorában említhető Kisfaludi Strobl Zsigmond Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár felkérésére készített Szent György című alkotása. A dombormű az akkor miniszterelnöki rezidenciaként működő budavári Sándor-palota (I., Szent György tér 1-2.) külső falát ékesítette. A mészkőből faragott relief életnagysághoz közelítő méretben ábrázolja a sárkánnyal küzdő lovagot. A rendkívül dinamikus és lendületes kompozíció annyiban különbözik a korábbi ábrázolásoktól, hogy itt nem egyszerűen a Jó győzedelmeskedik a Rossz felett. Strobl műve magát a küzdelmet, az ádáz harcot ábrázolja, ahol valójában még nem dőlt el semmi... Az ostrom alatt az épület rendkívül súlyos sérüléseket szenvedett, teljesen kiégett, és déli szárnya romba dőlt. Kisfaludi Strobl alkotását évekig a Kőfaragóipari Vállalat telepén tárolták, 1989-ben aztán visszakerülhetett a kívülről újjávarázsolt palota északi falára. Kár, hogy a sikátorszerűen szűk kis utcácskában kellő rálátás hiányában kevéssé érvényesül a nagyméretű dombormű. A pesti Szabadság téren 1940-ben készült el a Pénzintézeti Központ modern épülettömbje. A Lauber László és Myíri István tervezte irodaház tér felőli homlokzatát 1940 óta díszíti Medgyessy Ferenc Szüreti menet című domborműve. A haraszti mészkőből faragott, 3,5 méter magas, 10,3 méter hosszú alkotáson népviseletbe öltözött szüretelők láthatók. A középpontban lovát fékező csikós választja el a kompozíció bal oldalán dolgozó, illetve a jobb szélen már mulató szüretelőket. „E reliefjén érvényesült legtisztábban a magyar hang, a hazai levegő, ez köthető leginkább az Alföldhöz, szűkebben Debrecenhez és a Hortobágyhoz” - írta Medgyessy művéről Sz. Kürti Katalin. 45
