Prohászka László: Lovaszobrok - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)
volt. (A székesegyház előtti téren a Kolozsvári testvérek több alkotása állt, köztük Szent László király lovas szobra.) írott forrásokban nem találunk egyértelmű magyarázatot arra, hogyan került a Szent György-szobor a cseh fővárosba. Valószínűleg Nagy Lajos magyar király adományozta leendő sógorának, IV. Károly német-római császárnak. Más feltételezés szerint az alkotás a pozsonyszentgyörgyi templom főoltáráról került Prágába. Bárhogy is történt, a bronzból öntött lovas szobor az egyetemes gótika kimagasló értéke. Stílusa alapján feltételezhető, hogy készítői megjárták Itáliát, és jól ismerték a XIV. századi toszkán művészetet. Az alkotás az égi lovagrend vezérének küzdelmét ábrázolja a sárkánnyal. A nyergéből felemelkedő páncélos férfialak szinte könnyed eleganciával döfi fegyverét a pikkelyes bőrű sárkány torkába. A lovaggal együtt küzd a ló is, amelynek mellső lábaira már ráfonódott a sárkány farka. A nemes paripa a sárkány testét taposva fejét oldalra rántja. A ló patái elől riadtan menekülnek a sárkányt kísérő gyíkok. Külön érdekesség, hogy az alkotás három figuráját a sziklás alappal együtt, egy darabban öntötték ki az egyik legrégibb és legfinomabb, úgynevezett viaszvesztéses vagy viaszkiolvasztásos eljárással. Az aprólékos kidolgozás arra vall, hogy a mű készítői az ötvösségnek is mesterei lehettek. A lovag eredetileg pajzsot tartott bal kezében, ez azonban tőrével együtt a XVIII. században elveszett. Balbinus prágai jezsuita 1677-ben még az alábbi szöveget olvasta le a később eltűnt pajzsról: Szent Györgynek ezt a szobrát 1373-ban készítette a Claussenberchbe való Márton és György. Ma már a prágai Hradzsin udvarán is csupán a szobor másolata áll, mivel eredetijét 1967 óta múzeumban őrzik. A budapesti másolat mészkőből faragott talapzata - amely stílusában és főleg arányaiban jobban illik az alkotáshoz, mint a prágai posztamens - Lux Kálmán építész munkája. A kópia több példányban készült, egy a Képzőművészeti Főiskolához tartozó pesti 12
