Szatmári Gizella: Budavári séták - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

falmaradványok és az egykori szentély sarkára állított, sajátos emlékműként, mementóként ható, keskeny, magas, csúcsíves ablaktöredék. A török időkben - 1596-ig, Eger bevételéig - a Vár egyetlen kereszténynek megmaradt temploma volt. Ezután a Győzelmi (vagy Órás) mecset nevet kapta. 1686 után újra a ferenceseké lett, bár közben egy rövid ideig, 1786-90 között levéltári célokra használták. 1792-ben itt koronázták meg az aranyszövetből készült magyar díszruhát viselő I. Ferencet, ekkor emelték a keleti oldalon a máig megmaradt copf stílusú előcsarnokot, Tallherr József építész tervei szerint.

Szomorú nevezetessége, hogy 1795-ben, kivégzése előtt, mellékbüntetésként e templom falai közt fosztották meg papi méltóságától Martinovics Ignác apátot.

1817-ben Estei Ferdinánd herceg (Mária Terézia unokája, ekkor Magyarország katonai parancsnoka) helyőrségi templommá alakította.

A helyőrségi templom és némelyik ház falán többnyire golyó lyuggatta, töredezett táblán, régies szóhasználattal fogalmazott mondatokat olvashatunk történetükről, nevezetességeikről. Közel másfél évszázaddal ezelőtt, 1864-ben Arányi Lajos professzor - meglepő módon az orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésén - javasolta a tájékoztató emléktáblák elhelyezését. Az első húsz tábla közadakozásból került fel a várbeli épületekre. Bár a táblák szövegét annak idején az Akadémia régészeti bizottsága állította össze, az azóta végzett kutatások tükrében már nem minden adat és megállapítás állja meg a helyét. Napjainkra azonban már maguk a táblák is műemlék jellegűek, tudománytörténeti szempontból is érdekesek lettek, így eredeti helyükön és formájukban továbbra is megmaradnak.

A templom oldalánál az egykori Iskola (ma Hess András) térről áthelyezett, már említett Artemisz- kút áll.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum épületegyüttesének keleti szomszédja a Kimnach Lajos épí56