Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

Jászai Mari őfelsége

A Nemzeti Színház nagy tragikáját, minden idők legnagyobb Médeáját, Antigonéját, Kárpáti Aurél szóhasználata szerint „a klasszikus romantikus stílus" reprezentánsát Krúdy Gyula nevezte így.

Jászai Mari dédelgetett vágya 1867-ben teljesült: Budán, a Horváth-kertben színre léphetett — egyelőre persze csak mint „kóristáné". Sok nehézség, hányattatás után jutott el idáig: hiszen nemrég egy vándorartista-párral járta be Csehországot mint „lábatlan nő", máskor meg „csodapók”, markotányosnő is volt - s ekkor még nem töltötte be tizennyolcadik életévét sem.

1868-ban szerződött Kolozsvárra, 1872-ben már Lady Macbethet játszott Pesten, a Paulay Ede által igazgatott Nemzeti Színházban (a régiben, a mai Múzeum körút és Rákóczi út találkozásánál álló épületben). 1879. december i-jén a Cöongor é& Tünde ősbemutatóján ő volt Mirigy, 1883-ban Az ember tragédiája első előadásán Éva, azután Sappho, Médea, Elektra. Egyetlen szereppel sem azonosult annyire, mint az utóbbival. „Elektráé vagyok. Maga Elektra vagyok — írta. Nem létezik számomra csak ez az egy ember... engem fölszívott magába, és minél inkább elragad, annál kegyetlenebbül elgyötör.”

■ Clektra a mindennapokban