Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

jelentőséggel bírt, hogy ide helyezték el néhány évvel később Hauszmann tiszteletére a domborműves emléktáblát. Az építész portréját Pásztor János mintázta (1913).

Hauszmann Naplójának tanúsága szerint az emléktábla-állítás fél évszázados építészi és tanári működésének jubileumi megemlékezése volt. S valóban: 1864-ben szabadult Diescher József építőmesternél mint kőműveslegény, s ez után a csak rá jellemző neoreneszánsz, eklektikus stílusban nyolcvan közintézményt és magánpalotát, villát, bérházat, kórházat, iskolát tervezett. A táblát (bár felirata mást állít, de higgyünk inkább a főszereplőnek) 1914. május 3-án avatták fel, a Kúria központi nagy csarnokában rendezett nagyszabású, fényes ünnepség keretében, ahol a művészt tizennyolc beszéd köszöntötte, s táviratban még József főherceg és Auguszta főhercegasszony is üdvözölte.

Kerülhetett volna az emlékeztető a budai Vár, a palotaegyüttes krisztinavárosi szárnyának valamelyik nyugodtabb falsíkjára is, hiszen a palotabővítéssel korábban megbízott Ybl Miklós váratlan halála (1891) után a király Hauszmann Alajost nevezte ki a Vár építésvezetőjének. Ő pedig nemcsak a Krisztinavárosra tekintő szárnyat emelte (ma itt működik az Országos Széchényi Könyvtár), hanem a központi traktust is kibővítette, északi irányban. A konstruktív gondolkodású építész fontosnak tartotta, hogy az új palotaszárnyak felszerelése és díszítése, használati és műtárgyai a hazai ipar és művészet legkiválóbb alkotói kezéből kerüljenek ki. Szem előtt tartotta a magyar történelem és mondavilág megjelenítését, a belső terekben a magyaros díszítőmotívumok szélesebb korú alkalmazását. A várkápolna külső falára állított népszerű Mátyás-kút ötletét is támogatta. Stróbl Alajos művét 1904-ben, a király jelenlétében leplezték le.

Munkásságát számtalan elismerés kísérte. A jelentős megbízások (a Nagymező utcai Somossy-orfeum, a New York-palota, a fiumei kormányzói palota, a Műegyetem központi épülete stb.) mellett a királyi palotába tervezett ún. Szent István Terem teljes berendezésével az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert. 1918-ban pedig IV. Károly király „velencei" előnévvel magyar nemességet adományozott az építésznek.

64